Vámpírként

...zajtalanul sétáltam hozzá. Először észre sem vett, majd megérezve, hogy figyelem, rám emelte a tekintetét. Meglepő módon nem ijedt meg tőlem, hanem felült és a szemembe nézve ezt kérdezte: - Te angyal vagy? - Teljesen lefagytam, hiszen a hangja teljes mértékben Szerénára emlékeztetett. A kislány jobban hasonlít rá mint hittem. A szőke haja, az arca, a szemei... Ó Istenem azok a szemek! Pontos másolata a húgoménak, csupán most félelem és kíváncsiság is vegyült bele. A kislány gyorsan felállt és elém lépett kérdő tekintettel, hiszen nem válaszoltam neki. - Miért gondolod azt, hogy angyal vagyok? - Kérdeztem tőle mosolyogva. Visszamosolygott és ezt felelte: - Anyu mesélte, hogy angyalként a mennyben laksz. Most ugye azért jöttél le hozzám, hogy visszahozd nekem anyut? - belesajdult a szívem ezt a kérdést hallva, mert közben a szemében szomorúságot, reményt és a hihetetlenül nagy belém vetett hitet láttam. Szinte nem is ismertem az unokahúgom, de ezalatt az egy perc alatt belopta magát a szívembe. Segítenem kell neki, el fogom űzni a szeméből a szomorúságot. Többé nem hagyom a családomat szenvedni, éppen eleget tették már miattam. Meg fogom őket védeni, még ha az életembe kerül is. Rámosolyogtam a kislányra és egy szellővel tovatűntem a szeme elől, vissza a sötétbe Márk mellé, s a végzetem felé...